Két lány utazik egy Tokióba tartó vonaton. Mindketten húsz évesek, mindketten szerencsét akarnak próbálni az élettel és mindkettőjüket Nanának hívják. Véletlen a találkozás, de valóban létezik ekkora véletlen?
Komatsu Nana vidéki lány, aki rendkívül szerelmes és boldog; végre felvették Tokióba az áhított egyetemre, így végre valahára viszontláthatja kedvesét, na meg belekóstolhat a nagybetűs, városi életbe is. Saját lakása lesz, állást is vállalhat majd, egyszóval minden tökéletesnek ígérkezik.A Tokióba tartó vonaton azonban olyan dolog történik, ami megváltoztatja ezt az idilli álmot. Összeismerkedik egy Oosaki Nana nevű lánnyal, aki szintén húsz éves, és azért tart a japán fővárosba, hogy mint zenész szerencsét próbáljon. Oosaki szinte a szöges ellentéte a mi Nanánknak: csöndes, kissé különc, ám Nanát már az első pillanattól kezdve magával ragadja a lány külseje, aurája. A hosszú utazás alatt összebarátkoznak, ám Tokióba érkezéskor különválnak útjaik.Nana örömmel ugrik barátja nyakába az állomáson, ám a helyzet mégsem olyan fényes, mint ahogy ő elképzelte: hiába a sok serénykedés, sütés-főzés, barátja egyre sürgeti a lakáskeresést. Nincs hát mit tenni, Nana elmegy az ingatlanügynökhöz, aki egy régi építésű vidéki stílusú lakást javasol neki. Azonnal beleszeret, ám mikor már kibérelné, megpillantja volt utastársnőjét, Nanát. Kiderül, hogy Oosaki is ki szeretné bérelni a házat, így nem tudnak megegyezni, kié is legyen az álomház. Az öreg ingatlanügynök azt javasolja, béreljék közösen, így a lakbér és a többi költség is megoszlik.
A közös lakással és élettel egyúttal kezdetét veszi egy nagyszerű anime, ami teli van vicces és poénos helyzetekkel, ám ha kell komoly és drámai is. Az animén keresztül bepillantást nyerhetünk a lányok mindennapjaiba, megtudhatjuk, miként lesznek szerelmesek és hogyan alakul a lányok barátsága.
Az animeaddictsról vettem kölcsön, sorry de most lusta voltam leírni az alapszituációt XDDD
A lényeg, hogy így kezdődik el rövidnek egyáltalán nem mondható történetünk. Tulajdonképpen a sorozat a két leányzó és az őket körülvevő egyre több ember kapcsolatáról szól. Barátságok, szerelmek, múltbéli emlékek, rég látott kedvesek, megcsalás és a többi szokásos szappanoperás kellék szolgál az anime alapjául. Tényleg, mintha egy dél-amerikai szörnyűséget látnánk megrajzolva! :D
De persze ez egyáltalán nem baj, ugyanis igencsak izgalmasan alakulnak a dolgok és az ember mindig tűkön ülve várja a következő részt. Amúgy még nincs vége a sorozatnak, kb. a 3/4-énél tartanak Japánban. Amúgy érdekes módon nem is minden héten van új Nana epizód. A fansubberek meg szintén nem kapkodnak, úgyhogy a japánul nem beszélő fanok türelme igencsak próbára van téve…
Amúgy a befejezés érdekesnek ígérkezik, ugyanis az animét 50 részesre tervezik, amit pár hónap múlva el is érnek, viszont a mangának még nincs vége. Szóval vagy alternativ befejezés lesz vagy abbahagyják egy bizonyos ponton az animét. Bár magának a történetnek a végét már sejthetik a manga olvasói, lehet hogy a sejtés az animében meg is lesz valósítva. Akárhogy is lesz: már nagyon várom, hogy végül mit alkotnak.
Térjünk vissza magára az animére. Először azt terveztem, hogy írok a szereplőkről meg hogy mennyire érdekes és izgalmas a történet, meg hogy ki mennyire szimpi és hogy kiket utálok, de végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok az anime belső tartalmával mert a végén úgy is lespoilereznék valamit. Legyen annyi elég, hogy egy-két laposabb és unalmasabb résztől eltekintve nagyon izgi a sorozat. Főleg kb. a 20-22. részektől.
Lássuk inkább a külcsínyt! Lehet, hogy meglepő, de ez talán az egyik legjobb animációval megládott sorozata napjainknak. A hőesés, a víz, az eső, a tüzijáték… mind-mind gyönyörűen lett megvalósítva. A hátterek nagyon szépek és a szereplők dizájnja is tetszetős. Illetve hát: nekem tetszettek, sokan meg panaszkodnak rájuk. Szóval ez már erősen megítélés kérdése. Mindegy, a lényeg az úgyis az, hogy a környezet megvalósítása nagy odafigyeléssel készült és ezért kellően megteremti az alaphangulatot és amikor mondjuk Nanáék a folyó mellett sétálnak az valami meseszép *_____* Egyszerűen imádom ennek az animének a képi világát *__________*
Amúgy ad még az egész dolognak még egy hangulati bónuszt, hogy szinte minden tárgy és helyszín amit csak láthatunk valóságos és ezket a részek végén be is mutatják a stáb tagjai. Sőt nem csak bemutatják, hanem meg is próbálják ránksózni! XD
Természetesen kritikus pont egy zenészekkel foglalkozó animében az aláfestő zene és az előadott dalok. Ezen utóbbiból túl sok nincs, gyakorlatilag végig az eddigi 3 openinget és 3 endinget hallhatjuk újra a koncerteken vagy az énekekben. Ez elég kevés, de a minőség erősen kárpótol a mennyiségért. A “sima” OST pedig szimplán gyönyörű, egyszerűen hátborzongatóan jó az összhatása a képi világgal. De nem is nyáladzok tovább: nézzétek meg a mellékelt képeket és ha tetszettek és vevők vagytok a rockos-zenés vagy drámázós-angstolós szappanopera animékre (ami meg van hintve egy kis humorral is) akkor tünés Nanát nézni. Megéri! ;)
A Nanából készült 2 live action TV film is. Az első nekem nagyon tetszett, a második még ugyan nem láttam de az alapján amit tudok róla ez sem fog csalódást okozni. Szóval ezeket se hagyjátok ki! ;]
Egy kis segítség: az első movie az anime első kb. 17-18 részét dolgozza fel. Én az anime előtt néztem meg, másoknak is ezt ajánlom. A második filmhez meg még úgysem lesz mostanában angol sub, azt majd meg lehet nézni az anime sorozat után. A lényeg, hogy a mangát kerüljétek el messziről, ezt pazarlás lenne abban olvasni. Milyen már egy musical zene nélkül? LOL! xD
“A lényeg, hogy a mangát kerüljétek el messziről…” Ezt most szépen törölje ki mindenki az agyacskájából ^^
Szvsz a manga ezerszer jobb, mint az anime… már csak azért is, mert szebb, ráadásul ugye az anime után lesz vége, szóval akit érdekel a végkifejlet, az kénytelen lesz beleolvasni. A zenét meg úgyis kiadják cd-n :D (És szerintem az animében a koncertrészek az anime többi részéhez képest is rondán vannak megrajzolva… Mondjuk a live-movieban meg bénán mozognak a “zenészek”, szóval ezt tényleg csak hallgatni lehet XDDD)
Szia(sztok)!
Részben egyett kell értenem az előttem szólóval, bár nem mondanám, hogy a manga “sokkal” jobb mint az anime, mert szerintem mindeggyik rohadt jó lett. Előszőr is szerintem nagyon jó a képi és hang világa az animének Másodszor pedig: a manga azért annyira, de annyira jó mert úgy képes elmondani a dalok “jelentőségét”, hogy nem hallod (néha azért az anime nézése közben bele gondoltam, hogy a Trapnest az most milyen műfajban nyomatja a zenét?) azaz szépen bele épül a történetbe (hisz szinte az egész történet a zenéről szól :))
Így végül, sok értelme nem volt a hozzá szólásomnak mert “majdnem” teljesen egyetkell értenem Shearer-el, bár a manga elkerülős részt teljesne kihagynám, mert az anime követi az egész manga történetét és a zenéje az animének nem kihagyhatatlan, bár nem is rossz, pár nyávogós számot kivéve, amiket Nana “becsületére” legyen szólva nem ő énekel (bár Reirat is bírom, de azért ezt nem kéne, de csak zene ügyileg).
Ténylegesen végül, pedig egy kérdést szeretnék oda szögezni bárkinek aki látta a Live-Movie-t (1), mi jó benne?
Nem arra vagyok kiváncsi, hogy jó e a történet, mert láttam és azt felfogtam, hogy hatalmas kihagyásokkal de az eredeti történet viszonylag megvan. A zenéjéről ugyan az a véleményem mint az anime zenéjéről. De most tök komolyan ez a színészi “játék” teljesen nevetséges, rossz arcmimika, a kifejezéseket teljesen eltúlozzás stb. Senkit se szeretnék megbántani figyelembe veszem, hogy nem szerethet mindenki mindent és nem is erre vagyok kiváncsi.
Szóval akkor kedves blogíró, mi a véleményed róla?
Egy másik bejegyzésemben már kifejtettem elég részletesen a véleményem a Nana live action-ről, bár lehet, hogy csak a második filmet elemezgettem, nem tudom. De a lényeget szívesen leírom újból. Szóval… a színészi játékkal kapcsolatban részben egyet értek, bár megjegyezném, hogy ennél SOKKAL rosszabb a doramák átlagos szintje ilyen téren. Viszont ettől függetlenül is átjön az a bizonyos “feeling”, meg aztán jó újra látni a történetet átültetve egy másik médiumra, kicsit zanzásítva. Szerintem a Nana egy olyan kivételes dolog lett, ami mindhárom verzióban elég jól megállja a helyét. Igen, még a live action is, hiszen én pl. csak annak a hatására kezdtem el az animét. Szóval csak tudhat valamit, nem? :)
Nagyon köszi a véleményed, bár engem nem fogot meg annyira, de azért kétszer is megnéztem.
Először: azért mert sok jót hallottam róla
Másodszor: meg azért mert nem értettem, hogy ez most tényleg annyira jó-e.
Harmadszor: meg majd azért fogom, hogy az előatéleteim elfojtva magamba tudjak róla megint véleményt alkotni.
Szóval megint csak köszi a vélemény kifejtést :)
A folyamat, ahogyan Komatsu Hachi-Nanából Ichinose Nana asszony válik, Maximilien Robespierre egyik híres jelmondatát juttatja eszembe:
“…az érzékenység, mely feláldozza az ártatlanságot a bűnnek, kegyetlen érzékenység; barbár az a könyörület, mely eltűri a zsarnokságot…”
Valljuk be őszintén: a magyar nők inkább szembeköpnék magukat, semminthogy ilyen önbecsapó, üreslelkű, akaratgyenge, szellőtől-hulló, számító, szimpátián át manipuláló, felelőtlen, gyerekkel otthont zsaroló szukává degradálják magukat!
LOL!
Ne essünk már túlzásokba. Amit Nana tett, azt a világon mindenhol, a nők nagy százaléka hasonlóan tette volna. A magyar nők tisztaságára meg aztán végképp ne hivatkozzunk, a tizen-huszon évesek között annyi a “diszkóribanc”, hogy az valami bámulatos. A harminc-negyven-ötven-stb. korosztályban meg kimondottan sok olyan nő található aki a biztos anyagi egzisztenciáért cserébe egy agyatlan, bármit eltűrő zombiként él. És úgy igazándiból még jogunk sincs elitélni őket, mert sokuk a gyerekei viszonylagos jólétéért tűri el a mindennapi poklot. Hatalmas nagy erő kell ahhoz, hogy valaki kitörjön egy ilyen közegből, főleg mondjuk negyven-ötven évesen. Akik ezt megvalósítják és sikeresen fennmaradnak, azoké abszolúte minden tiszteletem, de ismétlem, nagyon kevés az ilyen.
Btw, pont emiatt ennyire jó a Nana, hogy nem a mézes-mázas verziók válnak valóra, hanem a könyörtelen életszagúak.
Rendben. Azt én is úgy gondolom, hogy Hachiko esete se nem meglepő, se nem ritka. De nem felelőtlenségből esett ágyba-teherbe. Felmérte ő a következményeket, csak nem bírta el azok érzelmi terhelését, mikor bekövetkeztek. Az ilyen ember, ha szembesítik a hibáival, és nincs kitől önigazolást nyernie, akkor rendszerint az öngyilkosságba menekül, mert gyáva szembenézni önkezű problémájával. Parazita.
hat nemtudom
en nagyon szeretem ezt ez animet….
a mangaval meg nmenagyon talalkoztam itt londonban de magyarorszagon mar eleg sokszor
vegulis en maradnem az animenel:)
mikor megneztem tok jo volt..vegre egy ojan anime amiben nincsen oslenyek meg nme hadonasznak kardokkal egy gyilkos neki sincs benne aki mesztelenul szaladgal es eggy ronda kutyavampir keverek sincs benne
es azonosul a valodi elettel
naggyabol^^
asszem ennyi^^
nana*.*(L)
Angelus: ez sem egészen így van. Abszolút totális szélsőségekről beszélsz. Az egy dolog, hogy a Te értékrendeddel ütközik ez az egész, de ettől még Hachiko a való életben sem lenne öngyilkos, főleg ezzel a kapcsolati háttérrel nem.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor a nő terhes lesz, mert kefél össze-vissza és bele se gondol abba, hogy mi legyen, és ha már “beütött a baba” akkor aztán összeomlik, szülés után örökbe adja mondjuk, vagy belefojtja a WC-be az udvaron, vagy simán a kukába dobja, esetleg még a terhessége elején megöli magát, vagy elmegy abortuszra, depressziós lesz, mert később anyai ösztöne felébred…igen ilyen van. Olyan is van viszont, amit Hachiko csinált. Egyáltalán nem életidegen. És, ha már morális okokat nézünk, akkor ha valaki terhes lesz, a lehető legjobb tudása szerint kell dönteni a megszületendő életről!
Akkor végső soron Natsuko és férje a főbűnösök: nem nevelték elég nyomatékosan lányaikat a felelősségre, a munka és a hétköznapi kötelékek fontosságára. Hachiko tettei – Shouji után szökésétől a 10 évvel későbbi vendéglátásig – mind azt bizonyítják számomra, hogy ennek a nőnek nincsenek se elvei, se életcéljai, csak rengeteg vágya és ábrándja. Bármilyen “áldozatot” is hozott a kislányáért, ha az a kislány egyszer majd kérdőre vonja hibás döntéseiért, nem lesz erkölcsi jogalapja mentegetni magát. És az eddigiek alapján nem látok rá reális esélyt, hogy individumként összetettebb látásmódra tegyen szert. Világéletében csak menekült, és amíg lesz egy otthona/menedéke, addig mindig azt fogja tenni.