Mindenki kedvenc archeológusa végre, cirka húsz év szünet után, visszatért! Az Indiana Jones filmek (és még egy-két régi PC-s kalandjáték – Fate of Atlantis!!) mindig is a legnagyobb kedvenceim közé tartoztak, úgyhogy már igencsak ki voltam éhezve a Kristálykoponya királyságára. A következő bejegyzés spoilereket is tartalmazhat, ezért csak az kattintson a “továbbra” aki látta a filmet, vagy nem zavarja ha lelövök egy-két poént (amik mondjuk nem túl nagyok, de mindegy).

Mivel Harrison Ford némiképp megöregedett, ezért a film történéseit már nem lehetett többé a második világégés elé tenni, szóval kapásból timejump 1957-be, az ellenfelek pedig természetesen a kommunisták. Közüllük is a többszörös Lenin renddel kitüntetett Sztálin kedvenc Irina Spalkov (Cate Blanchett), aki élénk érdeklődést mutat a legendás Kristálykoponyák iránt (megjegyzem ezúttal is valós történelmi múlttal rendelkező dologgal állunk szemben: http://en.wikipedia.org/wiki/Crystal_skull ), amiben egy olyan fegyvert látnak derék vörös ex-barátaink, ami még a rettegett atombombát is überelheti.

Úgyhogy Spalkov kisasszony elrabolja Indyt és régi cimboráját (akivel már többször is dolgoztak együtt a CIA-énak és az angol titkosszolgálatnak is), hogy segítsenek. A film már kapásból így indul, a ruszkik (megjegyzem röhejesen könnyen) behatolnak az ötvenegyes körzetbe (Nevada – Area 51, gyk.: http://en.wikipedia.org/wiki/Area_51 ), ahol az Egyesült Államok a katonai kísérletek mellett egy hatalmas raktárat is fenntart, telistele olyan tárgyakkal, amik úgymond nem publikusak (ittvan természetesen a Frigyláda is). A szovjetek egy különlegesen nagy mágneses erejű “valamit” keresnek, ami nem más, mint egy szarkofág benne egy földönkívüli holttestével. Bizony, ezúttal a Kristálykoponyák legendáját a híres-hírhedt rooswel-i UFO incidenssel (gyk.: http://en.wikipedia.org/wiki/Roswell_UFO_incident ) kombinálják. Tehát a természetfeletti események hátterében ezúttal nem isteni erők állnak, hanem az Idegenek, és azt hiszem ez a film megítélésének egyik sarkalatos pontja…

Nekem személy szerint a téma bejövős volt és sikeresen vegyítették a mitológiákat az UFO legendákkal, még a Nazca vonalak is feltűnnek (gyk.: http://en.wikipedia.org/wiki/Nazca_lines ). Szóval szerintem rendben volt ilyen téren a film, és mivel az előző epizódok is bővelkedtek természetfeletti eseményekben, ezért nem érzem jogosnak az olyan kritikákat, miszerint egy-két jelenet már túlzás lenne és hogy sok a paranormális esemény. Meg aztán a mai igényekhez is kellett igazítani a dolgokat, ezért az akciójelenetek is pörgősebbek lettek, de szvsz még ezekkel sem estek át a ló túloldalára, nem vált az egész túlgizdázottá és valamennyire hű a régi hagyományokhoz is (a régi Indy filmekben is voltak cifra autós-motoros üldözések és vizesésről gumicsónakkal lesikló action). Az elmúlt években elég sok régi filmet poroltak le Hollywood-ban (ezt a trendet talán még Lucas bácsi indította a Phantom Menace-el), de én az Indy4-et éreztem a leginkább “hagyománytisztelőnek”. Ehhez persze az kellett, hogy Harrison Ford hozza a szerepet. Hozta. Kőkeményen.

A filmet a fentebb említett okok mellett még leginkább a színészek miatt kritizálták, ilyen tekintetben részben jogosan. Na nem Fordot (és nem is a Mariont játszó Karen Allent), hanem néhányan Cate Blanchett-et és nagyon sokan a Mutt Williams-t (alias III. Henry Jones, tehát Indy fia :P) alakító Shia LeBeouf-t. Míg a mindenki kedvenc Galadrieljét becélzó kritikák szerintem teljesen alaptalanok, addig Shia-t érőek már egészen helytállóak. Mondjuk annyira nem drasztikus a helyzet, mint pár majom kritikus előadta, de azért elismerem: hozhatta volna jobban is a szerepét, ha nem mondják ki (és nem tennék geci nyílvánvalóvá), akkor a puszta viselkedéséből nem lehetne rájönni, hogy ő Indy fia. Ez pedig FAILURE.
Blanchett kisasszony játékával nekem semmi bajom nem volt, bár azért érdekelt volna, hogy milyen eredeti szinkronnal a szovjet akcentusa. Ha már szóbahoztam, akkor egy rövid mondatban megjegyzem, hogy a magyar szinkron nagyon jó volt, Indy és Marion is változatlan hangon szólalnak meg, mint húsz évvel ezelőtt. A lényeg persze ezúttal is Harrison Ford, de ő, mint mondtam, tökéletesen hozza Indy szerepét. A fanyar humor, a megszokott arckifejezések és mozdulatok, a régi szófordulatok, meg úgy az egész karakter pont olyan amilyen volt és amilyennek szeretjük. Illetve nem egészen, mert kicsivel érettebb lett maga Indy karaktere, de ez így is van jól, hiszen 19 év telt el a Last Crusade óta. Szóval Ford még mindig EPIC WIN, mint Indiana Jones, de hát nem is vártam volna mást, egy ekkora színészóriástól (aki mellesleg a no.1. nálam, már mióta az eszemet tudom :)). Szóval a színészi játékról annyit, hogy Shia LöBöff nem kellett volna (akinek a menedzsmentje valamit nagyon tudhat, mert csupa AAA kategóriás szuperprodukciókban nyomul a gyerek), de amúgy oké. Reméljük a dinobotok majd megeszik a Transformers kettőben és akkor biztosan nem ő lesz Indiana Jones 5 főszereplője. XD

Látvány tekintetében semmi panasz nem érheti a filmet. Szerencsére nem erőltették sem a gizdulást, sem a CG-t, sem az általam nagyon utált ultragyors kamerarángatós akciót. Amit lehetett azt Ford és kaszkadőrök lenyomták, a film végén pedig nem zavaró a számítógépes látvány. Egyedül talán a hangyás jelentek nem lettek annyira jók, de más tényleg nem jut eszembe. A zenét természetesen a félisten John Williams szolgáltatta, tehát tökéletes.

Mindent összvetve én nagyon elégedett vagyok ezzel az új Indiana Jones filmmel. Hogy eléri-e a régiek színvonalát? Ez egy kemény kérdés. A Raiders of the Lost Ark-ét biztosan nem, a Temple of Doom-ét talán, a Last Crusade-ét meg simán. Legalábbis így, első megtekintés után így gondolom. Egy viszont biztos: szombaton durva jót moziztam, hatalmas EPIC nosztalgiaélmény volt, modern XXI. századi köntösben és kb. a Revenge of the Sith óra ez volt az első olyan mozifilm aminek minden egyes pillanatát élveztem.