Maou

Annié a szó, egy doramát fog ezúttal bemutatni nektek! ;)

Történetünk egy fiatal nyomozó és egy rendkívül tehetséges ügyvéd körül bonyolódik, akiknek szoros kapcsolatuk van egy régi tragédiához: Tizenegy évvel ezelőtt gimis srácok összezörrenése közben egy 15 éves fiút hasba szúrtak, aki rögtön meg is halt. Az elkövető milliomos apja, hogy mentse fiát, a legjobb ügyvédet bérelte fel, aki önvédelemre hivatkozva ki is húzta a fiút a felelősségre vonás alól. Valaki viszont nem felejtette el az esetet, megesküdött, hogy bosszút áll, és ennek most jött el az ideje. A jelenben a felmentett fiú egy forrófejű nyomozó (Ikuta Toma), a másik főszereplőnk pedig egy titokzatos ügyvéd (Ohno Satoshi), akit hibátlan sikerszériája után csak „angyali ügyvédnek” becéznek.

Nyomozónk egyik nap egy fura tarot kártyát kap, majd egy még furább gyilkosság történik a környezetében, aminek a szálait első ránézésre igen könnyű kibogozni, aztán viszont minden a feje tetejére áll. Hamarosan észre kell vennie, hogy egy titokzatos gyilkos irányít a háttérben, aki az ismerőseit vette célba, így rögtön három feladat is zúdul a nyakába: megmenteni a barátai és családja életét, kideríteni, hogy miért pont ő kapja meg az áldozatok tarot kártyáinak a párját, és rájönni, kinek a kezében futnak össze a szálak. Mi persze könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen az első perctől kezdve tudjuk, angyali ügyvédünk a kíméletlen gyilkos, de az izgalmaktól minket sem kímélnek. A rafinált ügyvéd mindenben túljár a rendőrség és az áldozatok eszén, és miközben a halottak száma egyre csak nő, valahogy senkit nem lehet felelősségre vonni. Hiszen az egyik haláleset önvédelem volt, a másik baleset, a harmadik pedig egy szimpla asztmásroham… Az egyetlen nyom a minden halál előtt kiküldött tarot kártya, így nyomozónk elmegy egy médiumhoz, aki a tárgyakat megérintve emlékképeket tud belőlük előhozni. A lány igen segítőkész, és látszólag sokat segít a nyomozásban, de még így is mindig egy lépéssel le vannak maradva a gyilkos mögött. Közben véletlenek sorozataként az ügyvéd és a médium rendszeresen összefutnak, és a lánynak megtetszik a látszólag kedves férfi. Neki pedig vendettája közepette kell szembenéznie vele, hogy ő is megkedvelte az angyali teremést, de miután az ember ördöggé vált, már nem fordulhat vissza.

A Maou (Az ördög) egy koreai dráma (Mawang) feldolgozása, műfaját tekintve pedig suspense drama (nagyjából az agyalós thrillernek felel meg), vagyis tudjuk, ki a gyilkos, tudjuk, ki az áldozat, mégis tövig rágjuk a körmünket (ha máshonnan nem, a Death Note-ból ismerős lehet a stratégia). Az első rész alapján felmerülhet a gyanú, hogy minden esetet ugyanazzal a módszerrel fognak lerendezni, erről szó sincs, vannak benne meglepetések bőven. A szereplők viszonyát elég hamar ki lehet bogozni, de ez nem a történet rovására megy, hanem megpróbál kellő mennyiségű érzelmi töltetet vinni a sztoriba (a végén túl sokat is, műkönny gyárak egész üzemeit kellhetett bevetni az utolsó részekhez). A fő erősségnek (mint a doramákban általában) a szereposztást játszották meg, mindkét srác a leghíresebb idolok között van számon tartva. Ohno Satoshi az Arashi nevű fiúbanda vezetője, Ikuta Toma pedig… nos, ő Toma-chan, aki azon kívül, hogy imádjuk, az utóbbi időben leginkább a HanaKimi és a Honey and Clover doramában bizonyított (mindkettőért díjat kapott), nem mellesleg pedig imádjuk. Az már más kérdés, hogy Ohno a 166 centijével nem feltétlenül kelti a legyőzhetetlen Sátán benyomását, Toma-chan pedig nem sokáig bírná gyilkossági nyomozóként az 58 kilójával és ártatlan pofikájával. Vagyis első ránézésre csöppet hiteltelenek, de ahogy megszokjuk, hogy a médium kislány hangosan zizeg az emlékek felidézésekor, a két karakter is teljesen természetes lesz. Pár rész után bele is rázódnak a szerepbe, és végül is Ohno nagyon el lett találva a rideg ügyvéd szerepére, még ha a sátáni vigyor már nem is megy olyan jól, az önmagával meghasonlott Lucifer, aki mégis angyal szeretne lenni, pedig enyhén mesterkélt (mindenesetre megkapta a legjobb főszereplő díját). Tomának meg a megkésett rohanás és az önvádló bőgés egész jól megy, a rendőri keménykedés már kevésbé. Első felnőtt szerep ide vagy oda, az egy hónappal később forgatott HanaKimi speciál reménytelenül szerelmes és reménytelenül idióta (17 éves!!) Nakatsu-ja még mindig jobban illik hozzá.

A filmes dolgokról pár szót: a történet egészen jó, ami köszönhető az adaptált eredetinek (sajna nem láttam, nem tudom, mennyit vettek át), ami viszont felveti a kérdést, a manhwák sztorijait hogy tudják annyira elbaltázni, ha a doramához meg értenek.:S Kicsit nyugati fíling (irodalmi meg keresztény utalásokkal megpakolva), de nem baj, jót tesz neki. A lényeg a filmképeken még mindig középen van, és ami fontos, azt három különböző kameraállásból is meg kell mutatni egymás után, ezekről leszokhatnának végre a japcsi tévés rendezők, viszont határozott fejlődés a helyszínek változatossága, és jó suspense drámához mérten egész ügyesen játszanak a párhuzamos szálakkal, hogy elhitessenek valamit a nézővel, aztán fejére koppintsanak, hogy csak becsapták. Vannak döntött képeink meg remegő kamera, játszanak a közelikkel-távolikkal, színekkel, fényekkel, szemszögekkel, kár, hogy sokszor el vannak túlozva, pedig szépek lennének. A karakterek közül igazán csak az ügyvéddel hagynak azonosulni, még ha kicsit veszélyes is, ha egy sorozatgyilkos az azonosulási alap. A nők (van egy nyomozónő, a médium csajszi, egy szeretőt tartó feleség és egy vak nővér, rajtuk kívül mindenki férfi) labdába se rúgnak, néha bekavarnak egy-két dologba, de lényegi szerepük annyi, mint egy westernben. Ami viszont tényleg jó, az a meglepetés struktúra, mert a 11 rész (kisebb zökkenőktől eltekintve) végig izgalmas, és még az utolsó negyedórában sem tudjuk, hogy mi fog végül kisülni belőle. Összegezve: nem hiába lett ez 2008 legjobb doramája, szóval hajrá japán bűnügyi doramák, ha ez az irány, nekem bejön!

Apró kiegészítés: a Maou-t magyar felirattal láttam a Haniko’s FanSub (http://haniko.gportal.hu/) jóvoltából, akiknek külön köszönet, mert sikerült rádobniuk az élvezhetőségre (nem szoktam szeretni a magyar fansubot, de most kellemesen csalódtam). Kis reklám, de megérdemlik, jó munkát végeztek.

~Annie~