Akik valamennyire jártasak a videójátékok világában, azoknak biztosan ismerősen cseng a Turok név, még akkor is, ha idehaza nem lett akkora nagy szám. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a Turok franchise Nintendo 64-en kezdte pályafutását, ami itt Magyarországon abszolúte nem számított széles körben elterjedt gépnek. Összesen négy Turok jött ki N64-re, majd a ps2/xbox/GC trióra megjelent a Turok Evolution. Eme játékok közös vonása, hogy egy indián (khm! amerikai őslakos, csakhogy politikailag korrekt legyek :P) bőrébe bújva kellett irtanunk a jónépet, elsősorban dinoszauruszokat. FPS játékok voltak a javukból, remek grafikával, dögös fegyverekkel, rengeteg véres jelenettel. Tavaly télen kijött az aktuális generáció Turokja, lássuk méltó-e az elődeihez!

Mindjárt az elején megmondom a frankót: nem voltam sosem egy hatalmas nagy Turok rajongó. Látványosak voltak, meg vér, meg dínók, meg FUN; de semmi nagyon komoly. Néhány pálya egyszerűen túl idegesítő volt. Mindezek ellenére amikor pár éve megláttam az első képeket és videókat az új játékból, akkor egyből tudtam: nekem ez kell.
Ebben a játékban már nem a régi Turok a főszereplő. Az aktuális főhős is indián, Joseph Turok, a kőkemény kommandós. A történet úgy kezdődik, hogy új alakulatában pont a régi bajtársai ellen indul. Az új “haverok” nem igazán kedvelik származása és előélete miatt. Turok a Farkascsapat tagja volt, egy különösen kegyetlen és vérszomjas alakulat egyik legjobbja. A csapatot volt fegyencek közül válogatta a karizmatikus veterán Kane. Az egység végül felbomlott, Kane titokzatos eltűnése után. Turok visszatér a Földre, ott teljesít tovább szolgálatot. Évekkel később viszont Kane újból felbukkan (pár régi cinkosával együtt), az ellenséges Mendel-Gruman (MG) korporáció élén. Turok csatlakozik a Kane likvidálására küldött Whiskey Alakulathoz. A feladat egyszerűnek tűnik, igazi elit csapatról van szó. Viszont a célbolygóhoz közeledve kilövik alóluk az űrhajót, a planétára zuhanva pedig kénytelenek a túlélők azzal a ténnyel szembesülni, hogy egy dzsungel közepén vannak, ami tele van vérszomjas dinoszauruszokkal…

Egész impozáns kezdet. A dzsungel/dínó-feeling nagyon ott van a szeren, az embert ténylegesen nyomasztja a környezet, egy pillanatig nem érezhetjük biztonságban magunkat. A hüllők gyorsak és NAGYON éhesek, továbbá remekül rejtőzködnek a magas fűben. Sokféle fajtával találkozhatunk, egykoron létezett és fiktív lényekkel egyaránt. Nem kell aggódni, ezúttal is megküzdhetünk a ragadozók királyával, a T-Rexel. Gyakran emlősökkel is összefutunk, ők keményen fel vannak fegyverkezve, okosan támadnak és pofátlanul jól céloznak. Apropó fegyverek! Összesen négy lehet nálunk, ebből a kés és a nyíl kötelező, a másik kettő szabadon választható. Az arzenál, sajnos inkább az aktuális trendeket követi, nincsenek olyan különleges fegyverek, mint a régi játékokban. Cserébe viszont majdnem mindegyik remekül használható. Én a kettő alapon kívül általában a pulse rifle – sniper duót preferálom, de majdnem mindegyik eszközre szükség van a végigjátszás során. A kést és a nyílt még véletlenül se becsülje le senki se, ez a kettő fegyver a legerősebb. A nyíllal közepes távolságról bármilyen emberi ellenfelet egy lövéssel leszedhetünk, a robbanófejes íjak pedig még a nagyobb dínókat is fasírttá változtatja. A késsel egy jólidőzített támadás gyakorlatilag bármilyen ellenfelet azonnal kivégez – ez nem csak hatásos, hanem roppant látványos és brutális is.

A grafika nincs a generáció elitjének (KZ2, RE5, GoW2, etc.) szintjén, de nem sokkal marad el tőlük. A külső környezet részletes és látványos, a belső terek viszont meglehetősen egysíkúak. Az effektek is széles skálán mozognak, pl. a shotgun “flare”-je kimondottan gagyin néz ki. Néhány textúra mintha valamelyik N64-es Turokból maradt volna ott. Ellenben a karakterek iszonyat jól néznek ki. Maguk a kommandósok bőven hozzák az elvárt szintet (gondolok itt elsősorban a saját cimboráinkra), a dínók meg valami beszarás jók lettek. Komolyan szebbek, mint a Jurassic Parkban. Ráadásul ahogy lőjük őket egyre inkább rongyolódnak, főleg a nagyobbak csupa vér lesznek. Egyszerűen COOL!

Amit eddig leírtam az mind szép és jó, de megint jön a szokásos feketeleves, ami ráadásul ezúttal különösen savanyú lesz. Lássuk…
major problem #1.: controlls SUXX!
Az irányítás eleinte csak bosszantó, későbbiekben viszont kimondottan frusztrálóvá válik. Turok néha iszonyat lassan reagál a lenyomott gombokra, főleg a guggolás problematikus. A fő gond viszont az, hogy ha Turok beszed egy komolyabb sérülést (rakéta) akkor összevissza elmászik a nézet. Pl.: Turok mellett felrobban valami, erre hősünk feje elfordul 150 fokkal. Ez ugyan valamennyire reális, de játék közben ISZONYAT idegesítő. Ez néhány helyszínt kegyetlenül megnehezít, néha már szabályosan tombolni lett volna kedvem.
major problem #2.: levels SUXX!
A pályák néha roppant egyhangúak, rosszabb esetben frusztrálóak. Gyakran nem egyértelmű merre kell menni, mert a helyszínek eléggé hasonlóak, könnyű beragadni a sziklákba meg a gyökerekbe.
minor problem: checkpoint system SUXX!
Volt már szerencsém pár olyan játékhoz amiben nagyon helyezték el a checkpointokat. A Turok messze nem a legrosszabb ilyen téren, de gyakran bosszantó. Van amikor gyakorlatilag kettő van közvetlenül egymás után, valamikor meg négy-öt kőkeményen nehéz helyszínt is végig kell járni, mire menteni méltóztatik a program.

Ezek a dolgok külön-külön annyira még nem vészesek, de kombináltan már súlyos mértékben az élvezhetőség rovására mennek. Vannak helyszínek amiken az ember még legkönnyebb fokozaton is vért izzad, és nem a saját bénasága, hanem a játék gyermekbetegségei miatt. Nagyon komoly mértékben szétbarmolják a játékélményt ezek a dolgok, pedig igencsak komoly móka lehetne ez az új Turok. Így viszont csak egy erős közepes játék. FPS rajongók nyugodtan megvehetik, meg bárki aki szeretne dínókra vadászni (vagy szeretné, hogy dínók vadásszanak rá).

/a játék megjelent ps3-ra és PC-re is/