Kereken egy hete érkezett meg szerény hajlékomba az év legjobban várt játéka, a resi5. Gyakorlatilag ez a game volt a fő érv az xbox360 vásárlása mellett, nagyon rá voltam már izgulva a dologra. Megérte a nagy várakozása? Tökéletesen. Na nem arról van szó, hogy az RE5 tökéletes játék lenne, sőt még az RE4-et sem sikerült überelnie, de nyugodtan ki merem jelenteni, hogy még egyetlen játékot sem élveztem ennyire ebben a konzolgenerációban.
Már jó fél éve vadászom erre az ősrégi japán horrorfilmre, a minap végre rám mosolygott a szerencse, megtaláltam viszonylag nézhető VHS verzióban, ráadásul angol felirattal. De miért is érdekes ez a húsz éves horror? Shinji Mikami, a Resident Evil széria szülőatyja, ebből merített ihletett. Nem egész konkrétan a filmből, hanem az azonos című (és ugyanakkor megjelent) és cselekményű játékból. Nah, ezért voltam én erre kíváncsi. Különösebben nem voltak elvárásaim, de végül egész kellemesen csalódtam.
Nem volt délelőtt különösebb kedvem semmihez, arra sem vett rá a lélek, hogy folytassam a Prince of Persia – Epilogue-ot, úgyhogy inkább lerántottam két olyan demót, amikre egy ideje már kíváncsi vagyok. Btw, xbox live-ról (idehaza) délelőtt a legérdemesebb letölteni, fényévekkel gyorsabb, mint délután vagy a kora esti órákban. Naszóval a bejegyzés címében szereplő két játék lett kipróbálva, méghozzá azért ez a kettő, mert a pozitív kritikák hatására elkezdtem a megvásárlásukon gondolkozni. Az egyik demó megerősített a terveimben, a másik meg nem igazán, sőt…
A Prince of Persia fogalom a videójátékokat kedvelők körében. Iszonyatosan régi, idestova húsz éves szériáról van szó. A legelső rész mindenkinek, aki velem nagyjából egyidős, az általános iskolák szám.tech. óráiról lehet ismerős. Igen, ez volt az egyik játék (a sok egyéb régi klasszikus mellett) amivel az agyunkat zsibbasztottuk.
Aki eljutott a kardig az már menő volt, aki két-három pályát végig is tudott vinni: maga az ISTEN. A játék kiugróan sikeres volt, portolták szinte a létező összes géptípusra, csakúgy mint a második részt, amire öt évet kellett várni, visznt ennek ellenére szinte semmi újat nem mutatott. Ellenben a harmadik annál inkább, az már átlépett a harmadik dimenzióba (ami tekintve, hogy az ezredforduló előtt jelent meg, nem egy nagy dolog). Viszont a PoP 3D meg sem közelített elődjei sikerét, ez pedig nagyban betudható annak, hogy akkoriban tucatjával voltak hasonló játékok, de az sem segített a dolgon, hogy nagyon kényelmetlen volt az irányítás és hemzsegett a bugoktól.
A kevésbé szerencsés sorozatok története általában itt szokott véget érni, ám a PoP sikeresen megújult. Miután a brand egy új tulajhoz, az UbiSoft-hoz, került megjelent az előző generáció egyik legjobb akciójáték trilógiája (Sands of Time, Warrior Within, The Two Thrones). Ezek igazi kőkemény kaszabolós cuccok voltak, egészen kiváló grafikával, érdekes történettel, újszerű harcrendszerrel, egyedi ötletekkel; viszont továbbra is hű az eredeti koncepcióhoz, ugyanis a platform részek és a felderítés&csapdák is megmaradtak. Nagy siker volt a trilógia. Viszont az első HD-s PoP ismét új ösvényeken jár…
A második TRU-s bónusz küldetés nem késett, megjelent március tizedikén, pont úgy ahogy ígérték (ritkaság számba megy, ha egy DLC nem késik). Na lássuk mit kapunk ezúttal ezért a 800 pontért (amit még mindig sokallok)!
A Lost Planet volt talán az első igazi “odabaszós” nextgen game. Azt túlzás lenne állítani, hogy kasszát robbantott, de a jelen generáció első konzolja, az xbox360, ezzel mutatta meg először úgy istenigazából, hogy mire is képes. Illetve maradjunk korrektek, mert nem szeretném elvitatni a Gears of War és egyéb címek érdemeit sem: az elsők között volt; nekem meg a legelső. Amikor először olvastam róla, majd később a megjelent videók alapján sejtettem: ez valami nagyon kemény cucc lehet. Közel két és fél év tellett el mire lett egy xbox 360-om (amúgy kijött ps3-ra és PC-re is, de állítólag ezek a portok messze nem lettek tökéletesek), végre kipróbálhattam a játékot…
SlyZero ismét, ezúttal a Midori ni Hibi mangakájának egy másik művéről…
Olvass tovább ‘Undead – The master of the love comedy grows up…’
Végre kijött ehhez egy normális minőségű videó, meg egy tűrhető minőségű angol felirat; tehát minden adott volt ahhoz, hogy az utóbbi évek talán legjobb mangájának (és egyértelműen 2008 legjobb animéjének) élőszereplős adaptációját megnézhessem.
Április ötödike a pirosbetűs dátum. DBZ remastered, újravágva, újradigizve, újraszinkronizálva és csökkentett rész-számmal, tehát intenzívebb élménnyel. Várjuk? Várjuk! Ezerszer jobban, mint a live actiont. Nem, inkább százezerszer jobban. :)
Hosszas késés után kijött az első DLC (download content, vagy ha úgy jobban tetszik: add-on) a TRU-hoz, ami tudtommal xbox live exkluzív. 800 pontot kóstál (sok!), lássuk mi jár a pénzünkért…
Olvass tovább ‘Tomb Raider: Underworld – Beneath the Ashes DLC’
Legutóbbi hozzászólások