A távoli jövőben járunk, a Sera bolygón. Az emberiség immáron 14 éve háborúban áll a Locust “néppel”. A locust-ok gusztustalan emberszabású szörnyetegek, akik 14 évvel ezelőtt egy napon csak előbújtak a földből és igencsak szétrúgták az emberiség seggét. A lakosság egyharmada azonnal elesett. Azóta az emberek is összekapták magukat, hála elsősorban a kőkemény gyalogságnak, jól tartják magukat a szörnyek ellen. Bár az egykor virágzó bolygó mára már csak inkább egy füstölgő romhalmaz, amin két mindenre elszánt sereg kíméletlenül pusztítja egymást…
Történetünk őfszereplője Marcus Fenix, egy tudós család sarja, aki a sereget választotta. Szépen haladt előre a ranglétrán, amíg egy meg nem szegte a parancsát (mentségére legyen szólva, az apja segítségére sietett) és ez óriási veszteségekkel járt a hadsereg számára. Büntetésként 40 évre elítélték. Valószínűleg a börtönben rohadt volna meg, amíg egy napon régi barátja, Santiago Dominges (röviden csak Dom) ki nem nyitja a cella ajtót és közli vele: amnesztiát kapott, valamint egy küldetést. Egy életveszélyes küldetést…
Marcus tehát ismét a fronton, és nekünk a játékosnak kell vele megmenteni az emberiség maradékát. Piszok jó móka lesz! ;)
A GoW (most már az xbox tábornak is van egy “GoW”-ja :D) egy külsőnézetes akciójáték, ahol a kamera mindig nagyjából a jobb vállunk felett nyugszik. Kb. úgy, mint a RE4-ben. Az irányítást tekintve mégis leginkább egy FPS-re emlékeztet, de végülis ez nem probléma, mert tökéletesen kezelhető a játék. A játékmenet igazából egész végig a fedezék rendszeren alapul. Tehát ha látunk egy nagy sziklát (fémkukát, autóroncsot, bármit), akkor az “A”-t lenyomva Marcus (vagy Dom, ha co-opban játszunk) szépen behúzódik mögé, majd a bal ravasszal kikucskálhatunk lőni. Ez így elmondva nem hangzik túl érdekesnek, de a megvalósítás baromi jól sikerült és tényleg élvezetes a fedezékek mögül lövöldözve irtani az ellent. Amúgy elhagyván a biztos fedezéket szinte halálra vagyunk ítélve, egy jó sorozat, vagy egy közeli shotgun lövés azonnali biztos halál, főleg nehezebb fokozaton. Szóval MUSZÁJ a biztonságos helyeket keresni és azok mögül irtani a locustokat.
A játék amúgy casual fokozaton iszonyatos könnyű és egyedül játszva meglehetősen unalmas is. Viszont van hardcore fokozat, ami már sokkal de sokkal keményebb, a mazohistáknak meg ott az insane szint. Szóval van kihívás a játékban, ami kell is, mert amúgy meglehetősen rövidke. Co-op módban egy rutinos páros egy délután alatt simán kiakasztja. Persze lehet dögcédulákat keresgélni, meg ott a multiplayer is, amit még mindig sokan játszanak, szóval nem kell félni, hogy unatkozni fogunk. Multiban természetesen lehet lenni a locustokkal is.
A GoW-nak a rövidségén kívül nagyon nincs hibája, viszont van két borzasztó nagy erőssége. Az egyik a grafika, ami még így jó három év távlatából is brutál jó. A másik a szereplők és a hangulat amit a képernyőre varázsolnak. Marcus és Dom, valamint a később hozzájuk csapódó Cole és Baird igazi BADASS MOTHAFUKKA karakterek. Haláli szövegeik vannak, mind a négyen nagy melákok, de valami egészen különleges személyiséggel. Marcus az abszolút veterán, racionális gondolkodással; kicsit kiábrándult az
életből, de azért messze nem egy angstgép, csak éppen nincsenek illúziói a dolgok menetével kapcsolatban és ennek gyakran hangot is ad. Dom a barátkozós fajta, aki némiképp idealistább és optimistább látásmóddal rendelkezik, remek párost alkotnak Marcus-szal. Cole a kötelező nagydarab néger, de nem a marcona gorilla típus, hanem inkább poénkodós. Baird a csapat örök panaszkodója, mindig nyafog valamiért, ugyanakkor neki van a legtöbb sütnivalója is, senki nem tud annyit a locust-okról, mint ő.
Ez a négyes áll a játék középpontjába, de rajtuk kívül is van pár szereplő, de ők annyira nem fontosak. A lényeg: szét kell rúgni a locust-ok seggét, méghozzá kegyetlenül.
Ehhez természetesen megfelelő arzenál szükségeltetik, amit maximálisan megkapunk. A játék emblematikus fegyvere a legkirályabb és legmegbízhatóbb társunk lesz végig, természetesen a láncfűrészes gépkarabélyra gondolok. Ezzel a remek eszközzel bármikor szétdarabolhatjuk ellenségünket, ami a játék egyik fő látványossága.
Nem is nagyon érdemes mást nagyon elmondani erről a játékról. Első osztályú móka, de főleg co-op üzemmódban. Aki csak teheti próbálja ki, megéri. Van PC-re is, kibővített tartalommal.
0 Válaszokr to “Gears of War”