Bayonetta

Naszóval kérem szépen, az a nagy helyzet, hogy ez egy kurva jó játék. Csakis olyan címekkel lehet egy lapon említeni, mint a FF7, Zelda:TP, RE4, stb. Kategóriájának abszolút királynője. Annyira le vagyok tőle taglózva, hogy nem is tudom egyelőre mit írjak. Pedig jövő héten egy konkrét cikket is kéne szülnöm belőle, méghozzá életem legjobb cikkét, ugyanis Annie-vel párbajozni fogunk, de erről majd máskor.

Tudtok még egy másik játékot, ahol közel tíz különböző fegyver van, amikkel összesen TÖBB EZER különböző speckót lehet végrehajtani?
Tudtok még egy másik játékot, amivel a legbénább játékos is ugyanolyan élvezettel képes játszani, mint a legdurvább veterán arcok?
Tudtok még egy másik játékot, ahol a főhősnő egy katanával darabolja fel az ellenségeit, miközben a lábán lévő jégkorcsolyán csúszkál és mindeközben epres nyalókát szopogat?
Tudtok még egy másik játékot, ahol a főellenségek átlagos mérete akkora, mint egy kisebb város?
Tudtok mondani egy másik játékot, a DMC óta ami ilyen mértékben megreformálta volna a hack’n'slash műfaj harcrendszerét?
Tudtok még egy másik játékot, ami ennyire elborult dizájnnal rendelkezik, végtelenül pózőr és mégsem válik erőltetetté?
Tudtok még egy másik játékot, amiben a főszereplő nő haja képes átváltozni óriási szörnyetegekké, hogy irtózatos mértékben meggyakja az ellenfeleket?
Tudtok még egy másik játékot, amiben a végső fő gonosz akkora, mint egy bolygó és mi mégis olyan kegyetlenül megszexuáljuk a végén, hogy végül az egész naprendszeren keresztül átütjük bele egyenesen a Napba?

Nem? Gondoltam. Akkor a remek párbeszédekről, kiváló szinkronhangokról, az öt CD-nyi zenéről, a stílusos grafikáról, a fülledt erotikus hangulatról, a tonnányi extra megnyitható tartalomról, a poénokról, a veszettül szexi titkos rucikról és a haláli mellékszereplőkről még nem is beszéltem.

Tökéletes játék? Nem. De az a kevés hiba amit fel lehet róni neki (pl. a kamerakezelés néha lehetne jobb, irreálisan nehéz Alfheim pályák, illetve a ps3 port elég gyenge mivolta), annyira eltörpül a rengeteg pozitívum mellett, hogy az embernek eszébe se jutnak. Egyszerűen annyit ad a játék, hogy nem lenne tisztességes nekiállni “szőrszálhasogatni”. Szóval Bayonetta 10/10, majd később lesz belőle cikk az AS-ben (talán a Mondóban is, ha ki tudom udvarolni :D) és tradícionálisabb blogbejegyzés is. Egyelőre még teljesen a hatása alatt állok, még hagyom ülepedni egy picit a dolgokat + összegyűjtöm a gondolataimat, mert rengeteg mindent le lehet írni erről a játékról. Game of the Year? Valószínűleg, bár ezt februárban még merészség lenne kijelenteni.