
Ebbe az előbb botlottam bele az 576Kbyte webáruházában barangolva. Jót mulattam rajta. Vajon hány CoD veterán szokott rajzolt japán RPG-kel játszani? :)
Ugyan az utolsó néhány napban már szinte percről-percre változott, hogy végül tudok-e menni conra vagy sem, végül csak kikeveredtem. Szóval egy év után újra conon voltam, a szokásosnál alacsonyabb lelkesedéssel, ám végül egész jól telt el a hétvége.

Nagyon ritka, hogy úgy játszak egy játékkal, hogy ne ismerjem az előzményeit. Viszont a FEAR2-vel pont ez történt, az első részt kihagytam. Ennek nincs semmi különösebb oka, egyszerűen annyi, hogy amikor az aktuális volt (kb. 2005), akkor nem nagyon játszottam PC-n. Később ugyan konzolokra is megjelent, ám a róla látott videók nem voltak különösebben meggyőzőek. A folytatás viszont felkeltette a figyelmemet, a gamer365-ön és a GT-n is szinte csupa jót írtak róla, az EDGE is elég pozitívan értékelte, tehát gondoltam megér egy próbát. Úgyse játszottam mostanában horror FPS-sel.

Gyerekkorom meghatározó filmes élményei voltak a Rambo filmek. A maga módján mind a három szórakoztató film volt, az akció műfaj nagyjai egytől-egyig. Külön kiemelném az első részt, ami még First Blood címen volt ismeretes, és az azonos című novella feldolgozása. Elképesztően nagy film, általános filmes mércével is kiváló alkotás. Évtizedekkel az eredeti trilógia részei után tavaly elkészült a negyedik rész is. Meglepődtem? Nem nagyon, ugyanis a folytatások/remake-ek éveit éljük. Nem vártam túl sok mindent ettől az új filmtől amikor elkezdtem nézni, ám egy viszonylag kellemes csalódás ért…

A háború folytatódik, az emberek a Fényár bombával csak átmeneti sikert arattak. A locustok ádázabbul támadják az emberiséget, mint valaha. Fajtánk egyetlen utolsó reménysége egy nagyszabású ellen-offenzíva, amely egyenesen az ellenséges csapatok szívébe hivatott beleszúrni a tőrt. Természetesen előző részből ismert hőseink, Marcus éd Dom, is részt vesznek az invázióban, ám még a bevetés helyszínére sem ér az emberi sereg (ami tényleg hatalmas és jól felszerelt), amikor nehézségek adódnak. Némi közjáték után és néhány bajtárs elvesztése után, végül a két bátor katona (+ egy kevésbé marcona társuk) ismét a locustok gigantikus földalatti barlangrendszerébe találja magát. Ám ami ott rájuk vár, még az ő képzeletüket is messze felülmúlja…

Sokéves rajongói pályafutásom során rengeteg hentaial találkoztam már. Volt köztük valós eseményeken alapuló guro (a Furuta eset), középiskolás osztály vidám öngyilkolászása (ilyet fordítottam és szerkesztettem is) vagy minta háziasszony és anyuka ordas kurvává avanzsálása (na ezekkel Dunát lehetne rekeszteni). Az Aki Sorában nem is az meglepő, hogy elborult ötletek terén, ecchi besorolása ellenére, felveszi a versenyt a fentebb említettekkel, hanem az, hogy ezeket az ötleteket egybesűrítve dobja a nézőre, amolyan „all in one” fanservice stílusban. Node lássuk miről is van szó!
/akit nem érdekel SlyZero irománya, az is nyomjon a továbbra, mert van szavazás is ;) -shear/
Legutóbbi hozzászólások